1967-ben született, pszichológia és esztétika szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Író, pszichológus, dokumentumfilmes, a Van Helyed Alapítvány komplex oktatási rendszerének létrehozója és vezetője. Szakpolitikai tanácsadó, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Ember-Környezet Tranzakció Intézet vendég oktatója, Két gyermek édesanyja.

Pályája során mindvégig összefonódik az alkotó, oktató-nevelő, valamint a társadalmi, művészeti tevékenység, és amelyekben közös az a cél, hogy igyekszik hozzájárulni egy egyenlőbb és igazságosabb társadalom építéséhez. 1992-től közel száz dokumentumriportot készített a Magyar Televíziónak elsősorban az ismeretlen Magyarországról, kirekesztésről, a rendszerváltás veszteseiről, a nők emancipációjáért vívott küzdelméről, az emberkereskedelem áldozatairól, a gyermekvédelemről, a szegénységről ezen belül a legnagyobb magyar kisebbség, a romák szociális helyzetéről, de a roma kultúráról, identitásról is, valamint a kirekesztett és marginális kisebbségi csoportok helyzetéről. Ezekben a témákban jó néhány díjat elhozó, nagyobb lélegzetű dokumentumfilmet is készített.

1998- 2007 között civil szervezetek, helyi és országos szakpolitikusok, intézmények és szegregátumok lakói között mediálva, a filmjeit azért készítette, hogy Ózd legszegényebb szegregátumában (Hétes telep) cselekvést kezdeményezzen a mélyszegénységben nélkülöző gyermekek és családjaik érdekében. Filmes aktivistaként megállították a telepi kilakoltatásokat, ezzel közel négyszáz ember hajléktalanná válását akadályozták meg, bevezettette a közvilágítást, önkéntesekkel segítette a rászorulók közgyógyellátáshoz való hozzáférését, kríziskezelő adományokat gyűjtöttek és osztottak.

Ebben az 1998-2007-es időszakban filmezett és óraadóként tanított egy-egy szemeszterben az ELTE Interkulturális Pedagógia és Pszichológia szakán, az ELTE Szociálpszichológia tanszékén, a JATE Romológia szakán és a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán.

1991-től rendszeresen publikált verseket és prózát a legjelentősebb irodalmi lapokban.

2000-ben jelent meg első verseskötete (JAK), 2002-ben a Magvető Könyvkiadónál első regénye a Kemény vaj, amely szociografikus hitelességgel ábrázolja a marginalitásban rekedtek láthatatlan Magyarországát, és az emberkereskedelemnek áldozatul esett nők drámájáról mindazt, amit dokumentumfilmjeiben a szereplői védelmében nem mutathatott meg.

2002 - 2006-ban a Magyar Televízióban szerkesztett és műsort vezetett társadalmi és kulturális háttérműsorokban. Dokumentaristaként követte a drámaian elavult gyermekvédelmi rendszer reformját előkészítő kutatómunkát és a feltárt visszásságoknak nyilvánosságot igyekezett biztosítani.

2006-ban a gyermekvédelemről szerzett tapasztalataiból fikciós dokumentumregényt írt Artista címmel (Jelenkor Kiadó)

2007- 2013 között a helyiek érdekérvényesítésének támogatása mellett nyaranta alkotótábort szervezett az ózdi szegregátumba, a Hétes telepre, budapesti és helyi önkénteseket toborozva, hogy a közel 250 gyereken keresztül a szüleik aktivizálásával enyhítsenek a gyerekek deprivált körülményein, majd ebből a programból egy rendszeres, komplex teleprehabilitációs, deszegregációs folyamat kezdődött. 

2010-ben Balog Zoltán, mint a roma felzárkózásért felelős államtitkár megkereste és együttműködésre kérte fel a roma nemzeti stratégia megvalósításában. A Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve az állami Munka meg Tanulás pilot projektjének megvalósításában, az állami Bári sej programban és az állami Komplex telep programok szakmai előkészítésében is részt vett. Balog Zoltán miniszteri kinevezését követően néhány hónapig az állami felzárkózási programok megvalósításával megbízott TKKI esélyegyenlőségi osztályvezetője volt.

2011-ben  létrehozta a Van Helyed Alapítványt, és 20-25 önkéntes mellett két szociális munkás dolgozott teljes állásban az ózdi integrációs programban.

2011-től az a rendszer szintű megközelítés, ami a telepen végzett munkát jellemezte  “Alkotásközpontú szociális és integrációs modell” néven vált ismertté, és elnyerte a 2012-es nemzetközi SozialMarie egyik innovációs díját is.

2013 -ban kritikai véleményt fogalmazott meg az ózdi telepprogramokkal kapcsolatban, és nem folytathatta tovább a telepi munkát.

Ekkor összefoglalta majd a többi ózdi szergergátumra is kiterjesztette addigi tapasztalatait, és egy oktatásfókuszú, rendszerszintű megközelítésű koncepciót dolgozott ki a szegénység újratermelődésének felszámolására. A szegregátumok metszéspontjában kiépítette a Van Helyed Rendszer oktatásfókuszú modelljét, amit egy ideig az állami felzárkózáspolitika is modellnek tekintett.

2014-ben írta meg a Hétes telepi tapasztalataiból a Carlo Párizsban című ifjúsági regényét, amelyből rádiós hangjáték, színpadi adaptáció és tananyag is készült. 

2014-től megnyitotta kapuit a Van Helyed oktatási rendszer ózdi bázisának első részlege az általános iskolai Van Helyed Stúdió, és Bódis elkezdte kidolgozni és felépíteni a VHR intézmények és szolgáltatások egymásra épülő szisztémáját és a  patrónusi módszertant.

2014 - napjainkig lépcsőzetesen építette ki és működteti munkatársaival a Van Helyed Rendszert, amely a hátrányos helyzetű embereknek kényszer pálya helyett életpályát biztosít. Már a magzati kortól elkezdődik a gyermek holisztikus, oktatásfókuszú szocializációja és egész életúton át a felsőoktatásig vagy munkába állásig tart. Partnerségen és a kétoldalú elköteleződésen alapszik a családokkal és a közösséggel. Egymásra épített szolgáltatások, intézmények és egyedi módszertan jellemzi pl.: patrónusi rendszer, családok bevonása, alkotás-központúság.

2015-ben létszámot emeltek az ózdi VHS-ben és Bódis egyúttal meg tudta nyitni a Van Helyed Stúdió + általános és középiskolai szakkollégiumát a Budapesten továbbtanuló ózdi patronáltaknak.

2019. A Van Helyed Família Stúdió intézményének megnyitásával már a kismamákkal elkezdődik a munka és ezzel a Van Helyed Rendszer modelljének első bázisa Ózdon megvalósult.

2024-ben a létszám: 146 VHR patronált, 60 sportegyesületi patronált, 365 támogatott családtag. Több szegregátum közösségével közel 1000 főt érnek el a VHR alapozó programjában.

Bódis olyan rendszert hozott létre, amely megfelelő kapacitás biztosításával bővíthető a település szükségleteinek megfelelően, valamint országosan a hátrányos helyzetű régiókba franchise-zal adaptálható. Mintája szakpolitikai javaslatokkal szolgál az oktatás és szociális állami struktúrák átalakításához, reformjához.

Hatásvizsgálat bizonyítja, hogy a VHR növendékei egy generáció alatt szignifikánsan magasabb iskolai végzettséget érnek el a szüleik iskolázottságához képest. A VHR-ben az azonos korú, azonos helyzetből érkező kontrollcsoport fiataljaihoz képest már nem 14-16, évesen vállalnak gyereket, hanem az iskola elvégzése után, 18-20 éves kor fölött tervezik. 

A tendencia is tartósnak bizonyul, hogy a patronáltak 100%-a befejezi az általános iskolát (szemben az országos 70% -kal) 100%-os a továbbtanulás, (szemben a 2%-os régiós mutatóval), a VHR-ben 95% el is végzi a középiskolát (szemben a 30%-os régiós mutatóval). 50% felsőoktatásban tanul tovább (szemben az országos 1,4%-al)

A Van Helyed Rendszer első bázisának kiépülése és a szervezet stabilitásának biztosítása után Bódis az irodalmi életbe is vissza tudott térni. Újra publikálni kezdett, illetve 2022 és 2023-ban megjelent Istenhegy trilógiájának első két könyve, amelyben – az iparművész, az első női filmrendező és legfőképpen embermentő – Tüdős Klára életrajzát formálja regénnyé.

Számos szakmai és munkásságát elismerő díjjal jutalmazták pályája során, többek között háromszor kapott Tolerancia díjat, de kapott televíziós Nívó díjat, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét és Raoul Wallenberg-díjat is.