Idén ősszel első ízben mentettünk famagoncokat, apró életeket, amelyek a fákról lehullott magokból keltek ki. Főleg tölgyfa, de néhány juhar- illetve galagonya magoncot is. Közel száz magoncot emeltünk így ki és ültettünk konténerbe, hogy faiskolában neveljük tovább azokat. Néhány év múlva megerősödve végső helyükre ültetjük majd ki a felcseperedett növendékeket.

Az így begyűjtött növénykék fontos genetikai információt hordoznak: azoknak a száz év körüli tölgyfáknak a leszármazottai, amelyek a korábban a területen élő erdő megmaradt tanúi. Ezek azok a növények, amelyek kifejezetten ehhez a mikrokörnyezethez alkalmazkodtak, ezért ezek a legmegfelelőbbek arra, hogy a parkerdőnek kijelölt területek fő alkotóit adják. Persze a tölgy lassan nő, nem lesz belőlük néhány év alatt látványos összefüggő lombkorona; gyerekeink, unokáink fogják majd igazán élvezni az akkorra már megerősödött, hatalmas tölgyek áldásait. Valahogyan úgy, ahogyan most mi örülünk a Gyöngyvirág utca környezetében megmaradt körülbelül száz tölgynek.

Közben mi magunk is tanulunk, tapasztalatokat gyűjtünk, technikákat alakítunk ki. Első és eddig legfontosabb felismerésünk, hogy a 20-30 cm-es magoncok a jól menthetőek. A nagyobb fácskák gyökere sajnos már olyan mélyre nyúlik, hogy gyakorlatilag lehetetlenség azokat sérülés nélkül kiásni. Így persze hosszabb időre lesz szükség a fácskák megerősödéséhez is.

Tavasszal folytatjuk a mentést, de csak kis számban, mert a lehetőségeink a faiskolázásra beteltek. Reméljük, végre számíthatunk majd a XVIII. kerületi önkormányzattól egy használaton kívüli ingatlanra, ahol a fácskák kiültetésig nevelkedhetnek.